Ha azt a szót hallod, hogy szeretet és gondolnod kell valakire a szó kapcsán, ki jut eszedbe először?

És hányadiknak jut eszedbe önmagad?

Önmagunk szeretete kicsit nehéz téma manapság, hiszen egyfelől azt halljuk, hogy túlságosan individualisták vagyunk és először magunkról gondolkodunk, aztán foglalkozunk csak másokkal. Amíg máshonnan azt kapjuk, hogy nem szeretjük és tiszteljük önmagunkat, beállunk a sorba és néha birkaként követjük egymást, a rendszert vagy akár az Instagramon a többieket. Talán mindkettőben van igazság, időnként önzők vagyunk, máskor meg túlságosan meghajtjuk fejünket.

Egy dolog azonban biztos, ameddig önmagunkat nem szeretjük, addig másokat sem fogunk tudni teljesen. Ha például nem fogadjuk el a saját hibáinkat, akkor azt másban meglátva a feldolgozás híján, az ő hibájaként, nagyon ellenszenvesnek fogjuk találni. Ha pedig valami hiányzik belőlünk és nem tudjuk elfogadni, akkor, ha valaki rendelkezik ezekkel a képességekkel megint csak ellenségessé tud válni. A szeretet képessége tanulható, de soha nem erőltethető.

Önmagunkban megdolgozandó feladat. Aki szereti önmagát, az nem dicsekszik vele, de tisztában van az értékeivel. Felismeri hibáit és azt is, hogy azokon tud változtatni, hogy környezetének és önmagának is jobb legyen általa. Tiszteli azt, aki Ő és annak az útját, ahogyan ilyenné vált, elfogadja, ami történt és erőforrásként használja a jövőben. Aki önmagát szereti, az a másikat is önmagáért tudja szeretni és nem a másikba belelátott fantáziáért, amilyennek szeretné vagy képzelte, hogy legyen.

Ez mind persze közel sem megy mindig, pláne nem egyszerre, de pont ez a lényeg, hogy ilyen pillanatokban is tudni kell szeretni magunkat. Ha pedig igazán elfogadod és szereted önmagadat, akkor másokkal is elfogadóvá válsz, hiszen megérted, hogy van, amikor nagyon nehéz.

Azt, hogy hogyan kapcsolódik önmagunk szeretete másokéhoz Eric Fromm A szeretet művészete c. könyvében nagyszerűen megfogalmazta. „Ha szereted önmagadat, mindenki mást is úgy szeretsz, mint önmagadat. Amíg mást kevésbé szeretsz, mint magadat, addig magadat sem sikerült igazán szeretned... nagy és igazságos személy, aki önmagát szeretve mindenki mást is egyformán szeret.”

Talán a szeretet a Fromm által említett formában nem sokunknak megy mindig ilyen feltétel nélkül, mert közel sem egyszerű megtalálni az arany középutat. Viszont a szeretet ünnepéhez közeledve mindenképp elgondolkodni, hogy hogyan is állunk a témával. Ha magunkkal nem vagyunk rendben, másokkal sem leszünk. Szóval ahányszor mást kritizálunk, gondolkodjunk el, mennyiben szól ez rólunk. Mennyire szeretjük éppen önmagunkat.

+1tipp, hogy magunkkal jobban legyünk: Amikor nem hiszel magadban, akkor próbáld elképzelni vagy végiggondolni, hogy egy nagyon jó barátod vagy egy számodra kedves személy mit szeret benned, mit tart benned értékesnek. Próbáld elképzelni és az érzését felidézni annak a szeretetnek, amivel ő fordul feléd. Ennek érzése megmelengeti a lelked és mintát ad arra, hogy milyen értékes dolgokat láss meg önmagadban (ami egyébként mindig ott van), amikor kicsit nehéz.

Hiszen a szeretet meggyógyít, feloldoz, szabaddá tesz és életben tart. Akár(kinek) adod, akár kapod. 

R.D.

@dorottyarak

képek: Pinterest