Ha végiggondolod, a napod mekkora része telik kommunikációval?

Valódi beszélgetések, üzenetek, email-ek, telefonhívások vagy a boltban váltott pár szó a pénztárossal, mind hatással vannak ránk, illetve egész környezetünkre, sőt még arra is, akivel az adott személy azután beszél, hogy esetleg felhúztuk (persze ilyen mindenkivel csak nagyon ritkán fordul elő) ...

Szóval íme pár jól bevált tipp, amelyek pozitív irányba változtathatják a kapcsolataidat:

• „3 negatív szó: nincs semmi baj” -így szól Fodor Ákos haikuja és az egyik legszemléletesebb példának tartom arra, hogyan rejtünk el beszédünkben folyamatosan negatív szuggesztiókat. „Minden rendben van”. Mennyivel jobban hangzik és milyen sokszor mégsem ez jut rögtön az eszünkbe... Majd figyeld meg a reakciód legközelebb, ha mondjuk elesik egy kisgyerek és neked kell megvigasztalni... persze tisztelet a kevés tudatos kivételnek!

• „HA” helyett „AMIKOR” - a „ha” használata bizonytalanságot táplál akaratlanul is, ott marad utána az érzés, hogy mi lesz, „ha mégse”. Elég egy szót felcserélni és máris éreztethetjük a másikkal belé vetett hitünket, ami azt gondolom nem túl nagy plusz erőfeszítés. Egy példa, hogy érthetőbb legyen: „Ha meglesz a diplomád...” helyett „Amikor meglesz a diplomád...” 

• Az emberek olyanokká válnak, mint amilyen elvárásokat támasztunk feléjük. - Rosenthal és Jacobson kísérletükben bebizonyították, hogy ha a pedagógusok pozitív elvárással fordulnak a tanulók felé a teljesítményükkel kapcsolatosan, akkor a tanulók értelmi fejlődése jelentősebb lesz azokéhoz képest, akikről nem így vélekednek tanáraik. Ezt a tendenciát pedig minden bizonnyal tovább visszük az iskolapadból a való életbe. És ha neked jól esik, hogy valaki pozitív elvárásokkal fordul feléd, akkor egész logikus, hogy a másiknak is jól esik, amikor te is így állsz hozzá.

• „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” – talán ismerős ez a felettébb tudományos klasszikus a Star Wars-ból, amely a felvezetésem hangvételétől kissé szarkasztikus értelmezést is kaphatna a következő sorokban, de értékességével most nem vitatkoznék, sőt más kontextusba helyezve abszolút igaznak bizonyul. Feltételes módot, „talán, végső soron, ha minden jól megy” és hasonló kifejezéseket használva úgy kommunikálunk, hogy nem vállalunk felelősséget saját céljaink elérése érdekében, hanem külsőségek által befolyásoltnak állítjuk be a minket körülvevő dolgokat. Persze ennek felismeréséhez az önismeret megfelelő szintjén kell lennünk, hogy dolgaink valóban rajtunk múlnak, kivéve párat, amely tényleg nem...

• Verbális varázspálca – Egy kis trükk, amivel könnyíthetünk a kommunikáció gördülékenységén, gyerekeknél különösképpen. Életszerű példát hozva, mondjuk ahelyett, hogy megkérdeznénk a (sosem szomjas) gyerektől, hogy „Kérsz inni?”, tegyük fel úgy a kérdést, hogy „Vizet vagy szörpöt kérsz inni?”. Alternatívákat ajánlunk, meghagyva ezzel a választás lehetőségét, de számunkra kedvező opciók közül. Innentől pedig mindenkinek a saját fantáziájára van bízva, hogy ezeket hogyan variálja tovább. Persze evidens módon, ezt mindig jóhiszeműen használjuk!

+1: A legfontosabb – Ismét Fodor Ákos egyik haikuját hívnám segítségül, mert frappánsabb és rövidebb, mint én lennék. Talán annyit fűznék csak hozzá, hogy az önismeret a legfőbb eszköz a hiteles kommunikációhoz!

„Rács? fal? bástya? torlasz? nem véd meg magadtól! –  Amit másról mondasz: az is csak rólad szól...”

R.D.

fotó: a szerzőé